2015. szeptember 13., vasárnap

2015. szeptember 5., szombat

Elismerés augusztus 20-a alkalmából

Áder János, Magyarország köztársasági elnöke Pintér Sándor belügyminiszter előterjesztésére hosszú időn át végzett kimagasló szolgálati tevékenysége elismeréséül állami ünnepünk, augusztus 20-a alkalmából előléptette büntetés-végrehajtási altábornaggyá Csóti András vezérőrnagy urat, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát.
 
 
 
 
 
Forrás: bvop.hu

Könyvtár a rácsok mögött

 Mit olvasnak a rácsok mögött?
 
 
 
Mit olvas az az ember, akit több évre, vagy akár évtizedre rácsok mögé zártak? Egyáltalán, szeretnek-e olvasni az elítéltek? És ha igen, mik a kedvenc könyveik? Kik a legolvasottabb szerzők a hazai börtönökben, és kinek a műveihez lehet csak hosszas várakozás után hozzájutni? A Budapesti Fegyház és Börtön Kozma utcai létesítményében jártunk, ahol a könyvtárosok maguk is rabok. Ők meséltek nekünk várólistákról, kedvencekről és arról, hogy a börtön mindennapjaiban mit jelentenek nekik a versek, regények.
 A Kozma utcai börtön folyosója hétköznap délelőtt viszonylag csendes, csupán egy-két fogvatartottal találkozunk, miközben a könyvtárig kísérnek minket. Szigorú biztonsági intézkedések után léphettünk csak be az épületbe, és mire elérünk a könyvtárszobáig, több ajtó nyílik előttünk és kattan utánunk, mint amennyit érdemes lenne számon tartani. Ez a csillag alaprajzú épület bal szárnya, hivatalosan A objektumnak hívják, és 1896-ban épült. Akkor nagyon korszerűnek számított, saját úszómedencéje és áramfejlesztő generátora volt, előbbit azóta már betemették. A folyosón természetesen csak kísérővel mehetünk végig, de ez így is van rendjén, a falak, a zárak, a rácsok látványa épp eléggé fojtogató, kimondottan jólesik utánuk belépni a könyvek közé. Mint hamarosan kiderül, nem csak mi érzünk így.
 Az A objektumnak nevezett épületszárnyban előzetes, illetve nem jogerős fogvatartottakat őriznek, illetve olyan jogerősen elítélteket is, akik dolgoznak. A B-ben vannak azok, akik „nem dolgozó” státuszban vannak. Mindezt már Balázs László százados meséli, aki a könyvtárszobában vár minket. A „balcsillagban” jelenleg nagyjából 550, a B objektumban 980-1000 fogvatartottat őriznek. Arra nincs lehetőség, hogy korlátlan számban látogassák a könyvtárat: csoportbeosztás szerint, hetente egy alkalommal jöhetnek ide, kivételt képeznek ez alól a gyógyító-nevelő csoport tagjai, akik heti háromszor. A fogvatartottak nagyjából 12 ezer kötet közül válogathatnak, ezek között van szépirodalom, ponyva, szakkönyv és tankönyv is. Utóbbira óriási a kereslet, a két-három angol tankönyvre vagy harminc jelentkező lenne, meséli az egyik könyvtáros, aki maga is fogvatartott. „A nyelvkönyveket nemcsak az iskolába járók használják, hanem sok olyan, akár előzetes, akár hosszabb ítéletet kapott, már végzettséggel rendelkező ember, akik biztosan nem fognak iskolába járni, de nyelvet szeretnének tanulni” – osztja meg tapasztalatait.
 A könyvekkel zsúfolt kis szoba, a régi kartotékszekrény, az üveges vitrin, a linóleum, a polcok között futó szobanövények leginkább egy iskolai könyvtár hangulatát idézik. Az illúziót talán csak a két páncélszekrény rontja, no meg, hogy a velünk szemben helyet foglaló könyvtárosok kinyúlt kardigán helyett tyúklábmintás börtönruhát viselnek. A falakat az elítéltek alkotásai díszítik, a vitrinen talán valamelyik Kolumbusz-hajó mása horgonyoz, a páncélszekrény sivárságát pedig a moszkvai Szent Bazil székesegyház hagymakupolás makettje igyekszik oldani. A teremben helyet kapott még egy csocsóasztal is, ide ugyanis nem csak olvasni járnak az emberek. Már csak azért sem, mert a börtönbe került elítéltek egy részének először magát az olvasást kell megtanulnia. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) hivatalos adatai szerint a magyarországi rabok körülbelül 1 százaléka analfabéta, és ötödük nem végezte el a nyolc általánost. Közülük sokan a börtön falai közt fejezik be, vagy éppen folytatják általános iskolai, illetve középiskolai tanulmányaikat.
 „A fogvatartottak életkora, iskolázottsága, társadalmi háttere nagyon vegyes. Sokan közülük úgy gondolják, hogy az előttük álló éveket az érettségi megszerzésére vagy nyelvtanulásra fogják fordítani, másoknak pedig épp az írás-olvasás elsajátítása a céljuk, ők beiratkozhatnak az általános iskolai képzésbe” – meséli megkeresésünkre  a falakon kívül Fiáth Titanilla börtönpszichológus, a Börtönkönyv szerzője. Filmklubos tapasztalatai alapján a szakember úgy véli, hogy az elítélteknek többnyire az értő olvasást kell megtanítani, azt kell megszerettetni velük. „Azt, hogy a filmektől és az irodalomtól ne egyszerűen időtöltést és szórakozást várjanak, hanem akár azt is, hogy »önmagukat« olvashatják egy-egy irodalmi műben. Ha ezt felfedezik, akkor ami korábban unalmas volt, egyszerre izgalmassá és érdekessé válik” – teszi még hozzá.
 Hasonló tapasztalatokról számol be a Kozma utcai börtön századosa, Balázs László. Szerinte az elítéltek könnyen azonosulnak a ma már klasszikusnak számító írók, költők megpróbáltatásaival, érzelmi állapotával. József Attila személyiségének komplexitása például sokakat megérint. „Az ő művein egyfajta identitásveszteség érződik, és egy börtönvilágba került elítélt a család közelségének elveszítésével is hasonlót élhet át. A vele való azonosulás könnyen megy a verseken keresztül.” Ráadásul a versek segíthetnek abban is, hogy az elítéltek kizökkenjenek az ingerszegény környezetből; a fogvatartottak körében József Attilán kívül különösen népszerűek Tóth Árpád és Arany János művei is. De nemcsak olvassák a verseket, hanem nagyon sokan írják is őket. Fiáth Titanillától tudjuk, hogy a börtönben az egyik évben slam poetry bajnokságot is rendeztek, ami nemcsak azért volt jó, mert huszonvalahány ember kiállt és felolvasta a költeményét, „hanem azért is, mert itt döbbentek rá, hogy a vers nem feltétlenül ünnepélyes vagy »szép«. Hogy bátran lehet »csúnyán« írni, ha haragról, fájdalomról van szó, hogy a nyelvhasználat legkülönbözőbb rétegeiből meríthetnek, ha úgy érzik, hogy így tudják a legpontosabban kifejezni magukat” – hangsúlyozza a szakember, aki hozzátette azt is, hogy az ünnepekhez kötődően gyakran szerveznek műsorokat, amelyek ugyancsak megihletik a rabokat.
 
„Október 23-án a drogprevenciósok a szabadságról írtak verseket, halottak napján a halottaikhoz fűződő viszonyukról, karácsonykor arról, hogy mit jelent számukra a szeretet vagy a család. Persze voltak, akik eleinte ódzkodtak, hogy »érzékeny témákról« beszéljenek, de a műsor végkicsengése az volt, hogy jobban összerázódott a közösség, és olyan dolgokat tudtak meg egymásról a verseken keresztül, amikről előzőleg sohasem beszéltek. Volt például, aki a barátairól írt, akiket egy balesetben vesztett el, másvalaki az áldozathoz írt verset, akit lelőtt” – meséli Fiáth Titanilla. A Kozma utcai börtön századosa is azt mondja, hogy a rabok a verseikben olyan elfojtott érzelmeket próbálnak kivetíteni, amelyeket a börtönlét alatt elnyomni igyekeznek, ugyanakkor az ő tapasztalatai szerint a fogvatartottak a legritkább esetben, vagy csak ódzkodva állnak elő a műveikkel. „Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy egy fogvatartott a legbelsőbb érzelmeit, félelmeit vagy örömeit ily módon megmutassa”, hiszen a fogvatartottak a társaik és az állomány előtt is egyfajta „személyiségöltönyt” viselnek, a legbensőbb érzelmeikről árulkodó művek pedig épp a konstruált kép mögé adnának betekintést.
 
 Thomas Mannt előzetesben nem olvasnak
 Hogy milyen emberek lehetnek a rácsokon túl azok a könyvtárosok, akik velem szemben ülnek, mi hajtja, mi érdekli őket, azt nehéz megítélni. Itt és most udvariasak, visszafogottak, választékosan beszélnek. A ránézésre legfiatalabb ottjártunkkor még csak két hete dolgozott a könyvtárban, társa a harmadik hónapját tölti itt, a legidősebb pedig már közel két éve börtönkönyvtáros, ami meg is látszik, a legtöbb adatot, tapasztalatot ő osztja meg velünk. Tőle tudjuk azt is, hogy a fogvatartottak választása nagyban függ attól, várhatóan mennyi időt kell a rács mögött tölteniük. „Aki előzetesben van, az szívesebben olvas könnyebben emészthető, gyorsabban átpörgethető irodalmat, például sci-fit. Akik már megkapták az ítéletüket, főleg, ha hosszabb időre ítélték őket, mélyebb, hosszabb lélegzetű műveket, tehát szépirodalmat is szívesebben olvasnak, több kötetes műveket, sorozatokat. De természetesen fordítva is igaz lehet, és könnyedebb műre vágyik az, aki hosszabb büntetését tölti. Thomas Mannt előzetesben lévő nem olvas. A József és testvéreit is szerintem inkább azok, akik már megkapták a maguk esetleg évtizedes ítéletét. A slágerkönyvek között vannak Lőrincz L. László, Robin Cook regényei, de népszerű Robert Ludlum és Agatha Christie, illetve Asimovot olvasnak még némelyek” – avat be a részletekbe. Amikor saját kedvenceiről faggatom, Márait, Krúdyt, Wass Albertet említi.
 Fiáth Titanilla szerint gyakori, hogy akik az életmódjuk, a droghasználat, az eltérő időbeosztás vagy egyéb okok miatt civilben sohasem olvastak, a börtönben szeretik meg a könyveket. Ebből a szempontból a fogda különösen „jó hely”, mivel nincs televízió, társaság, ezért egyéb szórakozás nem lévén a fogvatartottak olvasni kezdenek. Sokan itt ébrednek rá, hogy olvasni nem egyszerűen hasznos, hanem élvezetes tevékenység is lehet. Ő maga is sokszor célzatosan ad kölcsön könyveket. A drogprevenciós körleten nagyon szeretik James Frey Millió apró darabban című regényét, Irvine Welsh Trainspottingját vagy Jay McInerneytől az Életem történetét. „Egy fiatalember, aki megölte az apját, remek elemzést írt terápiás házi feladatként A Karamazov testvérekről. Szabó Magda Az ajtó című műve eddig mindenkinek nagyon tetszett, sőt, Ramil Safarov még azeri nyelvre is lefordította A Pál utcai fiúk mellett” – teszi hozzá a szakember, akinek az a tapasztalata, hogy a fogvatartottak körében a szépirodalom mellett nagyon népszerűek a pszichológiai, életvezetési, önismereti könyvek is.
 A Kozma utcai börtön könyvtárosai szerint az igazán népszerű könyvek várólistásak, így az angol nyelvkönyvek mellett sokan várnak arra, hogy elolvashassák Frank Herbert sci-fijét, A Dűnét, akárcsak Leslie L. Lawrence könyveit, de kapós még a sakkszakkönyv is. Lőrincz L. László regényei nem csak itt népszerűek: a BVOP tájékoztatása szerint a székesfehérvári és baracskai intézetekben, illetve Tökölön, a fiatalkorúak börtönében is sokan keresik a könyveit.
 És hogy kiből lehet könyvtáros a börtönökben? Fiáth Titanilla szerint a könyvtárosok jellemzően a magasabb iskolai végzettséggel, tehát érettségivel, diplomával rendelkező rabok közül kerülnek ki. A Kozma utcai fogvatartottak szerint a megfelelő iskolai végzettség mellett fontosak a szakmai szempontok, tehát az, hogy a majdani könyvtáros tudja kezelni a kartotékrendszert, és értsen valamennyire a számítógéphez. Azok a fogvatartottak, akikkel mi beszéltünk, mind azt mondják, szeretik a könyvtárat. „Itt dolgozni is jó, de ide járni is. Amikor még nem dolgoztam itt, akkor is szívesen jártam a könyvtárba” – meséli közülük a legidősebb. „Felüdülés, amikor az ember megtalálja azokat a könyveket, amelyek akár a szülőföldjéhez, akár a lelkivilágához közel állnak. Mindenképp vigasztalást, kapaszkodót, megerősödést jelent a könyvtár. De ide nem csak ezért szeretnek járni az emberek, hanem megannyi más értelmes tevékenységbe is lehet kezdeni, akár sakkozni vagy beszélgetni. Itt tovább folytatódik a párbeszéd nevelő és fogvatartott, fogvatartott és fogvatartott között. Közösségépítő, nevelő jellege, vigasztaló, jótékony hatása feltétlenül van a könyvtár látogatásának” – teszi még hozzá.
 
 A kultúra nem kiváltság
 
A könyv egyébként nem privilégium, ez hamar kiderül a beszélgetésből, és könyvtármegvonással itt még soha nem büntettek senkit. „Nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a kultúrát megvonjuk bárkitől, és nem is szándékozunk ilyen lehetőséget teremteni” – hangsúlyozza Balázs László százados. A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet (ide tartozik a székesfehérvári és a baracskai börtön) megkeresésünkre szintén azt hangsúlyozta, hogy a könyvtármegvonás nem illeszkedik a reszocializálós céljaik közé,  arra törekednek, hogy a fogvatartottak közül minél többen olvassanak, és tájékozottak legyenek. Ha valaki többszörösen megsérti a könyvtárhasználat szabályait, akkor legfeljebb a kölcsönzést tiltják meg neki, de a könyvtárban továbbra is olvashat.
 
Nagy-Britanniában az elmúlt hónapokban óriási vitát váltott ki az a rendelkezés, amely lényegében megtiltotta, hogy a fogvatartottak könyvcsomagot kapjanak a családtagjaiktól. A 2013 novemberében életbe lépett jogszabály ellen több civil szervezet, valamint számos író és költő is felemelte a szavát. A legötletesebb módját Kathy Lette ausztrál írónő választotta a tiltakozásnak, aki úgy döntött, a minisztérium államtitkárának, a javaslatot benyújtó Christopher Graylingnak nevét használja fel következő regényének legkorruptabb figurájához. A törvényt végül egy angol irodalomból doktorált rab támadta meg, az angol legfelsőbb bíróság pedig tavaly decemberben kimondta, hogy a könyveket nem szabad privilégiumként kezelni, és arra kérte a minisztériumot, hogy azokat vegye ki a tiltó szabályozás hatálya alól. A könyv, az olvasás a világ minden táján fontos szerepet tölt be a rabok életében. Van, ahol olvasóklubot tartanak (a London egyik délnyugati körzetében működő wandsworth-i börtönben például minden héten más és más olvasmányt vitatnak meg a könyvtárosok segítségével), más esetekben pedig a fogvatartottak jövőbeni sorsát is meghatározhatja a könyv. Ez történt például a brit Kester Aspdennel, aki a New Statesman tavaly decemberi számában vallott arról, hogy mielőtt tizenhét évesen a fiatalkorúak börtönébe került volna, nem igazán fogott könyvet a kezébe. A rácsok mögött kapott rá az olvasásra, az első köteteket az édesanyja küldte be neki. Szerinte a könyvek empatikussá tehetik az embert, gondolkodásra, elmélyülésre késztetnek, emellett pedig a változás lehetőségét vetítik előre. Ez az ő esetében alapvetően be is jött, és néhány éve már a saját könyvéről, egy megtörtént esetet feldolgozó kötetről (The Hounding of David Oluwale) mesélhet másoknak.
 Magyarországon egyébként ismeretlen a brit gyakorlathoz hasonló könyvmegvonás. A hozzátartozók küldhetnek könyvet a fogvatartottaknak, egy alkalommal egy-két kötet érkezhet csomagban. „Tartalmi ellenőrzése nincs, de kirívó eset még nem is volt. A fogvatartottak igényei erőteljesen a regényekre, és olyan művekre korlátozódnak, amelyek próbálják kizökkenteni őket abból a már említett ingerszegény közegből, amelyet a büntetés-végrehajtási intézet falai teremtenek köréjük” – mondja Balázs László.
 A Kozma utcai börtön könyvtárában nagyjából 11 750 kötet található. Az állomány bővítésének több módja is van: előfordul, hogy a közkönyvtárak leselejtezett darabjait kapják meg, de az is, hogy a kiadóktól kedvezményesen vásárolhatnak könyveket. A könyvtárosok szerint főként nyelvkönyvekre, szótárakra lenne még szükségük, ezekre ugyanis óriási a kereslet a rácsok mögött, Balázs László százados pedig azt mondja, több kortárs mű kellene, hiszen a fogvatartottak „a kortárs szerzők között is bőven találnának olyat, akinek az emocionális töltetével azonosulni lehetne.”
 
Leslie L. Lawrence és Rejtő könyveit keresik
 • A 28 magyarországi büntetés-végrehajtási intézet 37 objektumában jelenleg mintegy 400 ezer kötet található.
 • A fiatalkorú fogvatartottak 60 százaléka, a felnőttek 40 százaléka látogatja a könyvtárakat.
 • A fogvatartottak körében népszerűek a krimik, a kaland- és romantikus regények, a verseskötetek.
 • Kedvelt szerzők: Leslie L. Lawrence, Rejtő Jenő, Ken Follett, Stephen King, Paulo Coelho, Szerb Antal, Robert Merle, Robin Cook
 • A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben a keresett kötetek közé tartozik még a Petőfi összes, a Fegyencedzés és az Agykontroll. A Kalocsai Fegyház és Börtönben Robin Cook és Dan Brown könyvei mellett népszerűek Danielle Steel és Nora Roberts regényei. Várólistás Müller Pétertől a Szeretetkönyv és az Örömkönyv, illetve Novák Tündétől A miskolci Bonnie és Clyde.
 • Tökölön, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében fiatalkorú és nagykorú fogvatartottak is vannak. Előbbiek körében sokan alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, a könyvek iránti érdeklődésük csekély. „Ha keresnek is könyvet, leginkább szerelmes jellegű és börtöntémájú könyveket, a Harry Potter-könyveket és az Alkonyat-köteteket” – hangsúlyozta megkeresésünkre az intézmény. A nagykorú fogvatartottak leginkább Rejtő Jenő és Leslie L. Lawrence könyveit keresik, de népszerűek a krimik, a történelmi témájú könyvek, a nyelvkönyvek és a verseskötetek is.
• A hazai fogvatartottak körülbelül 1 százaléka analfabéta, míg közel 20 százalékuk nem végezte el a 8 általánost. Főiskolai végzettséggel 1,6 százalékuk, egyetemivel 0,9 százalékuk rendelkezik.
 
 
Forrás:konyves.blog.hu
 

2015. szeptember 4., péntek

Migráns ügy


Visszaüthet a határsértők szigorú büntetése
Nagy hiba lehet a migránsok lecsukása


 



Fejenként számolva még a közmunkásoknak nyújtott fizetésnél is többe kerülhet az államnak, ha börtönbüntetéssel sújtják az illegális bevándorlókat. A szakértő figyelmeztet: az igazságszolgáltatást és a büntetés-végrehajtást rendkívül le fogja terhelni ez az intézkedés.
Másfél hónapja jelentette be Lázár János, hogy az illegális határátlépések számának jelentős növekedése miatt ismét bűncselekmény lesz az illegális bevándorlás. A további részletekből később kiderült, hogy az illegális átlépést, illetve a határzár megbontását, rongálását akár három- vagy négyéves szabadságvesztéssel is szankcionálnák. A tervek szerint a büntető törvénykönyv módosítását az igazságügyi és a belügyi tárca dolgozza ki és terjeszti az Országgyűlés elé, amit már sürgős eljárásban is elfogadhatnak szeptember elején.
Azonban korántsem biztos, hogy mindezzel a kormány csökkenteni tudná a migránsözönből fakadó terheket. Sőt, akár az is előfordulhat, hogy több kárunk származna belőle, mint hasznunk.
Ellehetetlenülhet a büntetés alkalmazása

A problémák az illegális határátlépés kriminalizálásával – vagyis ha szabálysértés helyett bűncselekményként kezeljük – ott kezdődhetnek, hogy a magyar Btk. bizonyos esetekben korlátozza vagy kizárja a büntetés alkalmazását. Olyan esetekről van szó, amikor a bűncselekmény elkövetését kényszer vagy fenyegetés hatására követi el valaki, vagy az elkövetett cselekmény nem jelent veszélyt a társadalomra – mondta el megkeresésünkre Lattmann Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi jogi tanszékének docense.
A szakértő szerint így nem biztos, hogy Magyarországnak érdemes kriminalizálni az illegális határátlépést, mert a Btk.-ban rögzített büntetések alkalmazása ellehetetlenülhet. Lattmann Tamás példaként említette azt az esetet, amikor a bíró elismeri, hogy az adott határsértő azért lépte át a határt, mert menekült valahonnan és menedékkérelmet szeretne benyújtani. Mivel ez nem veszélyes a társadalomra, egyáltalán nem biztos, hogy bűncselekményként lesz értékelhető. „Így egy jogalkalmazási probléma és nehézség várható, ha megszavazzák a törvényt” – szögezte le a szakember.
Nemzetközi jogba is ütközhetünk
Lattmann Tamás szerint a tervezett törvénnyel a genfi menekültegyezményből fakadó kötelezettségeinket is megsérthetjük. Ugyanis a menedékkérelem előterjesztését nem akadályozhatják meg az államok, az illegális határátlépés kriminalizálása pedig ilyen értelmezést is kaphat.
Továbbá az ENSZ határokon átnyúló szervezett bűnözéssel szembeni egyezményének embercsempészetről szóló kiegészítő jegyzőkönyvében szerepel olyan kitétel, hogy nem büntethető az embercsempészet alanya, vagyis az illegális határátlépő, ha őt szervezett társaságok hozzák át a határon. „Ez jó eséllyel el fogja lehetetleníteni a büntetés alkalmazását, hiszen a migránsok nagy része ebbe a kategóriába esik bele” – emelte ki a nemzetközi jogi szakértő.
Rendkívüli teher a bíróságokon
Azonban ha ennek ellenére mégis büntetőeljárást indítanánk minden egyes illegális határsértővel szemben, az elképesztő módon leterhelné a magyar igazságszolgáltatást – vélekedett a szakember. „Ráadásul ezt olyan ügyekben tennénk, amelyekben egyáltalán nem biztos, hogy végül ténylegesen bűncselekményt állapíthatna meg a magyar bíróság vagy akár büntetést tudna kiszabni” – hangsúlyozta.

Ugyanis nem lesz nehéz a vádlottaknak olyan érvelést találni, ami könnyen megállja majd a helyét. Így például ha valaki a menedékkérelem benyújtásával indokolja a határátlépést, a kényszer hatására történő cselekvéssel is érvelhet. Szintén hatásos lehet, ha a határsértő azt állítja, menekül valahonnan, a vonatkozó nemzetközi szabályoknak megfelelően szeretne menedéket kérni, ezért a cselekménye nem veszélyes a társadalomra, vagyis nem büntethető.
A szakértő emlékeztetett arra, hogy amennyiben az adott határsértő beadja a menedékkérelmét, az mindenképpen mérlegelésre kerül. „Így még az a veszély is fennáll, hogy teljesen feleslegesen, kétszeresen dolgoznak majd a magyar hatóságok egy-egy menedékkérővel, ami nagyon komoly terhet jelent az egész igazgatási rendszerre” – fogalmazott.
Többmilliárdos költség az igazságszolgáltatásnak
Kérdésünkre, hogy mennyire húzódhatnak majd el a perek, Lattmann Tamás elmondta: ezek rendkívül bonyolult jogi eljárásokká alakulhatnak, mert a korábban említett két védői stratégia teljes mértékben elképzelhető és lehetséges. Ezeken túl még alapjogi sérelemre is hivatkozhatnak a védők, ilyenkor az eljáró bírónak akár az Alkotmánybíróságot is meg kell keresnie. Az eljárások végén, minden jogorvoslat kimerítése után pedig még a strasbourgi út is nyitva állhat.
A szakember szerint ezért egy ilyen folyamat büntetőeljárási része ugyanolyan hosszú lehet, mint amekkora ma egy átlagos esetben: néhány hónaptól több évig is terjedhet. Kiindulva az elmúlt hónapokban tapasztalható menekültáradatból, és feltéve, hogy minden illegális határátlépőt bíróság elé citálunk, a szakértő szerint akár több ezernyi üggyel is számolni kell. Példaként említette a valamikori budapesti parkolási pereket, amelyek korábban rendkívül megnehezítették a bíróságok működését. „Ehhez hasonlítható terhet róna az igazságszolgáltatásra a jogszabály alkalmazása, így többmilliárdos költsége lehet, ha az ilyen ügyek hirtelen rászakadnak a rendszerre” – mondta Lattmann.
A börtön sem olcsó
Azonban az igazán költséges szakasz csak a büntetés-végrehajtás során jelentkezne. Mint portálunk megtudta, Magyarországon ma egy rab közvetlen napi tartási költsége 2200 forint – ebbe olyan tételek tartoznak, mint az elszállásolás, az étkeztetés vagy a ruházat. Ez viszont nem a teljes költség, mivel a személyzet fizetésétől kezdve az intézményfenntartáson át számos közvetett kiadás adódik, ami a rabokra vetítve napi 8000 forintra rúg.
Portálunk megkeresésére a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BvOP) kommunikációs főosztálya közölte: Magyarországon az elítéltek kötelesek hozzájárulni a tartásukra fordított költséghez, a munkadíjukból napi 450 forintot vonnak le.
Vagyis még a legkisebb összeggel számolva is napi 1750 forintba „kerül” egy rab az adófizetőknek, ami 31 nappal számolva havi 54 250 forintot jelent. Eközben egy szakképzetlen közfoglalkoztatott nettó bére 51 847 forint – tehát még azzal is jobban járnánk, ha ugyanazt a munkát adnánk a határsértőknek, mint a hazai közmunkásoknak. És ez még csak a legóvatosabb becslés: ha a közvetett költségekkel kiegészített ráfordításból vonjuk le a 450 forintos kompenzációt, már 234 050 forintos havi tartási költséget kapunk fejenként, ami természetesen az adófizetők pénztárcáját terheli.
Még nagyobb lenne a zsúfoltság
A BvOP portálunknak adott tájékoztatása szerint a hazai büntetés-végrehajtási intézményekben jelenleg mintegy 17 500 elítéltet tartanak fogva, ami 128 százalékos telítettséget jelent, vagyis bő negyedével vannak többen a börtönökben, fog- és fegyházakban, mint amennyi „lakóra” tervezték őket. Közölték: a kormány és a belügyminisztérium eddig is kiemelt fontosságú kérdésként kezelte a börtönök zsúfoltságának enyhítését, ezért bővítési program indult. 2010 óta közel 1600-zal nőtt a férőhelyek száma, de a tervek között szerepel egy ezerfős, valamint nyolc új, ötszáz fős intézet kialakítása is.
A rendszer felkészültségét firtató kérdésünkre a BvOP ennyit reagált:
amennyiben az illegális határátlépést bűncselekménnyé minősítik, és a bíróság emiatt elrendeli az elkövető előzetes letartóztatását, illetve jogerős szabadságvesztést szab ki, úgy a büntetés-végrehajtás az alapfeladataiból adódó kötelezettségének megfelelően végrehajtja a szabadságelvonással járó kényszerintézkedést, illetve a szabadságvesztés büntetést.
Tekintettel arra, hogy hazánkba egy hét alatt több migráns érkezik, mint amennyivel 2020-ig összesen bővíteni tervezik a férőhelyek számát, a strasbourgi emberjogi bíróság Damoklesz kardja is fejünk felett lebeg. Márciusban ugyanis a strasbourgi bírák 26 millió forintot ítéltek meg hat hazai elítéltnek kártérítésként az Európa Tanács ajánlásainak nem megfelelő börtönviszonyok miatt.

 Forrás: mno.hu

2015. április 15., szerda

Megszavazták a rendvédelmi életpálya modellt

Elfogadta a rendvédelmi dolgozók életpályamodelljéről szóló törvényt kedden az Országgyűlés. Az elfogadott határozat szerint új előmeneteli és illetményrendszer jön létre. A módosítással megszűnik az automatikus előmeneteli rendszer, a vezetői beosztások meghatározott időre szólnak majd, a hivatásos állomány volt tagjaiból pedig létrejön a tartalékos állomány.
A képviselők a jogszabály kétharmados többséget igénylő részeit 188 igen, 3 nem szavazattal, 6 tartózkodás mellett fogadták el, míg az egyszerű többséget igénylő részek 188 igen, 2 nem szavazattal, 7 tartózkodás mellett mentek át.
A törvény szerint idén júliusban átlagosan 30 százalékos béremelés lesz, amit 2016. január 1-jétől évente 5-5 százalékos mértékű követi, így teljesül 2019-re az ötven százalékos átlagos béremelés. Emellett idén július 1-jétől meghatározzák állománycsoportonként az illetményemelés mértékét is. A korábbi harmincféle pótlékból ötöt tartanak meg, a korábbi pótlékok jelentős része beépül az adott terület alapilletményébe. Jubileumi jutalom elnyerésére továbbra is lesz lehetőség.
A törvény hatálya kiterjed a rendőrség, a Terrorelhárítási Központ, a hivatásos katasztrófavédelem, a büntetés-végrehajtás, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, az Országgyűlési Őrség, a Nemzetvédelmi Szolgálat és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományára.
Az új szabályozás megtartja az egyes rendfokozatok elnevezését és a hierarchiáját, de a jövőben a rendfokozat kötődik a betöltött szolgálati beosztáshoz. Azaz a kinevezett a beosztás elfoglalásával egyidejűleg az adott beosztáshoz kötődő rendfokozat viselésére is jogosult lesz, ha pedig alacsonyabb beosztásba helyezik, akkor a rendfokozata is ennek megfelelően változik. A továbbiakban valamennyi előmenetel feltételhez, vizsgához, képzettséghez és teljesítményértékeléshez kötött.
A helyi és területi vezetőket a jövőben öt évre nevezik ki, ezt - ugyanazon a szolgálati helyen - egyszer öt évre meg lehet hosszabbítani, de csak akkor, ha az irányított terület legalább jó teljesítményt nyújtott.
A törvény új jogorvoslati fórumként létrehozza a becsületbíróságot, ahová akkor lehet fordulni, ha a parancsnoki eljárásban a szolgálati viszony megszüntetéséről döntöttek.
A jogszabály emellett rendelkezik egyebek mellett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tiszti képzésére járók ösztöndíjának emeléséről is.
 
Forrás:hir24.hu

Országos Terepfutó Bajnokság 2015

Büntetés-végrehajtás Oktatási Központja szervezésében, 644 fő részvételével tartották a szervezet 2015. évi Terepfutó Bajnokságát április 8-án.

A bajnokság csapateredményei az alábbiak:
I. Pálhalmai Országos Bv. Intézet
II. Fővárosi Bv. Intézet
III. Állampusztai Országos Bv. Intézet
IV. Szegedi Fegyház és Börtön
Megosztott V. hely: Váci Fegyház és Börtön
Budapesti Fegyház és Börtön






Forrás: bvop.hu


Objektumunk színeiben versenyző kolléganőnk,korosztályában
3. helyezést ért el. Ezúton is gratulálunk sportteljesítményéhez.