Rólunk szól.....

Közös megemlékezést tartott az 56-os emlékkeresztnél Székesfehérvár és Fejér megye

Október 23-án a Székesegyház 56-os emlékkeresztjénél közösen emlékezett a városi és a megyei önkormányzat. A történelmi zászlók bevonulását követően a Himnusz hangjaival kezdődött az ünnepség, majd Törő Gábor, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke és dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere mondott beszédet. Az ünnepi beszédeket követően önkormányzatok, pártok, fegyveres testületek, történelmi egyházak és civil szervezetek koszorúzták meg a feszületet.   Az ünnepség a történelmi zászlók bevonulásával vette kezdetét, majd a Himnusz hangjai után a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke és Székesfehérvár polgármestere mondott ünnepi beszédet. „Az 56 évvel ezelőtti szabadságharcot nemcsak a megszálló katonák és tankok ellen, hanem a magyar nemzet lelki szabadságáért is vívták elődeink. A forradalmárok egy olyan társadalomért küzdöttek, amelyet a bizalom és az összefogás tart össze.” - emelte ki beszédében Törő Gábor, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, aki a forradalom és szabadságharc fehérvári eseményeit is felidézte.   Székesfehérvár polgármestere a szabadságharc áldozataira emlékezett és szólt a 2013-as Szent István Emlékévről is, amely ugyanúgy erősítheti majd a nemzet erejét, mint az 1956 hőseinek tettei. „A szabadságunkat azoknak a bátor, nemes lelkű magyaroknak és fehérváriaknak köszönhetjük, akik 1956-ban életüket adták a mi szabadságunkért és azoknak is akik az ÁVH golyózáporától és börtönétől ugyan megmenekültek de életük végéig súlyos teherként hordozzák a szabadság zálogát.” - mondta dr. Cser-Palkovics András, aki emlékeztetett arra is, hogy 1956-ban a Nyugat csak tisztelte, de nem segítette a magyar forradalom és szabadságharc ügyét. „Szerencsések vagyunk, mert vannak hőseink. Ők a mi hőseink, akik itt élnek köztünk és velünk mindannyian az élő emlékezetben. És nem csak élnek, szólnak is. Ma is beszélnek hozzánk. A bátorság monumentális kolosszusaiként fölénk magasodva arra tanítanak, hogyan kell viselkednünk az igazságért folytatott harcban. Hogy nem szabad engednünk, amikor egy nagyobb hatalom olyat kér tőlünk, ami teljesíthetetlen! Hogy nem szabad engednünk a magyarság értékeiből, ötvenhatos hőseink szívünkbe égetett üzenetéből, hogy mernünk kell tenni, bátornak kell lenni és minden csata megnyerhető!" - tette hozzá. Székesfehérvár polgármestere egy közelgő ünnepről is szólt a megemlékezésen. „Közeledik az emlékév ünnepe, amely Székesfehérvár egész nemzetre kiterjedő üzeneteként ugyanúgy erősítheti közösségünk erejét, mint 56-os hőseink cselekedete. Jövőre pompába kell öltöztetnünk szívünket és vele együtt a nemzet történelmi fővárosát is. ” - mondta.   Ezt követően Magyarország kormánya nevében L. Simon László és Vargha Tamás államtitkárok, valamint az önkormányzatok, a pártok, a fegyveres testületek, a történelmi egyházak és civil szervezetek koszorúzták meg a feszületet. A megemlékezés a Szózat hangjaival zárult a Bazilika 56-os emlékkeresztjénél.    A megemlékezést követően ünnepi gálaest kezdődött, ennek keretében a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke által odaítélt elismeréseket adták át a Vörösmarty Színházban. Dicséretében részesült Barabás János rendőr őrnagy, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságon Fejér megye közbiztonságának javításáért kiemelt főelőadóként végzett kiváló, eredményes szakmai munkájáért, Egerszegi Zsuzsanna őrnagy, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon kiemelt főreferenseként végzett átlagon felüli munkájáért, Fehér Andor törzszászlós, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság állományában főügyeletesként végzett átlagon felüli munkájáért és Hujber Máté rendőr főtörzsőrmester, a Móri Rendőrkapitányságon Fejér megye közbiztonságának javításáért bűnügyi technikusként végzett kiemelkedő, eredményes szakmai munkájáért. Dícséretben részesült Südi Mihály főtörzsőrmester, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben nevelőként végzett kiemelkedő szakmai munkájáért és Vörösné Szalay Krisztina zászlós, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben segédelőadóként végzett kiemelkedő szakmai munkájáért.   Gratulálunk!     Forrás:http://onkormanyzat.szekesfehervar.hu

110 évesek lettünk.....

Újra bitófa a börtönben

Székesfehérvár - Bár a halálbüntetés visszaállításának szorgalmazói bizonyosan üdvözölnék ezt a változást, sietünk leszögezni: az akasztófa ma már csak kiállítási tárgy. A legsúlyosabb büntetés végrehajtásának eszköze valóban életeket oltott ki, s része annak a tárlatnak, amely Székesfehérváron látható.

A kötelet az elítélt nyakába tették, áthúzták a másik végét, megszorítva a kivégzendőn. Eközben alulról egy további ember az elítéltet a térde tájékán egy másik hurokkal húzta lefelé. A felül lévő ítéletvégrehajtó egy szisszentéssel jelzett az úgynevezett fogónak, s az akasztás folyamata kezdetét vette. Egy pisszentés az "emelj", két pisszenés az "engedj" vezényszót jelentette.

Borosné Szilas Gabriella büntetés-végrehajtási őrnagy az eredeti akasztófánál (Fotó: Pati-Nagy Bence)

Rideg szavak ezek, de hozzátartoznak ahhoz a kiállításhoz, amely minap készült el a Közép-dunántúli Büntetés-végrehajtási Intézet székesfehérvári objektumában abból az alkalomból, hogy 110 éve adták át rendeltetésének az épületkomplexumot. A város tanácsa már 1884-ben elfogadta egy új törvényház és fogház építésének tervét, majd a ma látható épületet 1902. október 20-án, ünnepélyes külsőségek mellett avatták fel.
Az objektumban mindenféle felújítás után immár 110 éve őrzik a fogvatartottakat, a sóhajokat, a tragédiák emlékét, s talán még a szellemeket is...

 Fotó: Pati-Nagy Bence

 

A több, mint százéves jubileum alkalmából a börtön pincéjében minap kiállítás nyílt, ahol ott voltak az intézet korábbi parancsnokai is: közöttük az a vezető, aki bizony még végrehajtatta az utolsó halálos ítéletet (úgy tudjuk, 1984-ben) egy gyilkoson. Árnyjáték a múltban, hogy sajnos sokan végezték be sorsukat az ötvenes években, s az 1956-os szabadságharcot követően - ártatlanul - így.

Magyarországon egyébként 1988-ban akasztottak utoljára (természetesen szintén brutális emberölés elkövetőjét), aztán 1990-ben törölték el a halálbüntetés végrehajtását egy időre, vagy talán végleg: ezt ma még nem lehet megjósolni. Ám tény, hogy a legszigorúbb büntetés visszaállításának igénye azóta jelen van a társadalomban, sőt, időnként a politikai szóhasználatban is. (Orbán Viktor miniszterelnök utoljára a móri vérengzés után vetette fel a halálbüntetés visszaállításának lehetőségét, bár azóta ez elsősorban már csak a radikálisok célja maradt, és a fehérvári Tóth Tamásé, akinek a fiát a közelben gyilkolták meg.)

A diktatúrában ártatlanok is szenvedtek itt, de sok bűnözőt zártak el tőlünk azért, hogy élhessünk. Kiváló tárlat a büntetés-végrehajtásról (Fotó: Pati-Nagy Bence)

A fehérvári börtönben szervezett módon látogatható a tárlat, amely legfőképpen Borosné Szilas Gabriella bv. őrnagy kutatómunkáját dicséri. Ő kalauzolja a vendégeket, ő kutatott a levéltárakban. A falakon szembesülhetünk a középkori kínzóeszközökkel, láthatjuk a derest, a karóba húzás rajzát, megnézhetjük, miként festett egy büntető-szoba, amit egyébként cellaként azonosíthatunk. Kézbe foghatjuk a kényszerítő eszközöket és a fegyvereket, amelyek között több olyan puska, géppisztoly is van, amiről azt hinnénk, csak az amerikai filmekben látható.

Tárgyak, amelyekkel tiltott eszközöket, tablettákat, kábítószert próbáltak meg a fehérvári börtönbe csempészni (Fotó: Pati-Nagy Bence)

Talán a kiállítás legérdekesebb része az a bemutató, amely azokat a tárgyakat sorolja, amelyekkel tiltott eszközöket, tablettákat, kábítószert próbáltak meg a fehérvári börtönbe csempészni. Ezeket a fegyőrök elvették, eltették, s most mi is láthatjuk őket: a szappanba vagy papucstalpba csomagolt drogot, a gyárilag (!) lezárt, kábítószeres konzervet, vagy a klasszikus módszert, az üreges kenyeret. Még az is előfordult, hogy az asztali foci deszkájába rejtették az őrizetesek a mobiltelefont, amit aztán maguk az őrök vittek celláról cellára.

A börtön része az életünknek, része a városi létnek. Vagy azért, mert megjárjuk, vagy azért, mert abban bízunk, hogy azok járják meg, akik az életünkre, javainkra törnek.

Forrás: fmh.hu