Történelmi büntetés-végrehajtás

Történelmünk első olyan ismert törvényszövegét idézem, melyben már, mint szankciót emlitik a szabadságvesztést.

"

1723. évi XII. törvénycikk

különféle, eddig hütlenségi bünnek tekintett eseteket, a büntettek minőségéhez képest, enyhébb büntetéssel büntetendőknek jelentenek ki

A hamis oklevelek készitőit, vagy azokat, a kik ilyenekkel a törvényszékeken tudva és nyilvánosan élnek s valakit nem életében, hanem csak javaiban megkárositni törekednek, a károk és költségek megtéritésén felül becstelenség büntetése alá;

1. § De enyhébb esetekben az utlevelek vagy magánlevelek készitőit vagy azokat, a kik ilyenekkel tudva élnek, habár senkinek becsületét sem sértenék, sem senkinek kárt nem okoznának, mégis, hogy az ilyenek készitésétől is tartózkodjanak, a királyi itélőtábla, vagy a megyék, polgári személyeket tekintve pedig ezeknek tanácsa, a biró bölcs belátása szerint megérdemelt büntetés alá vessék.

2. § Azok, a kik harmadik és negyedik izen tudva vérfertőztetést követnek el és pedig, az előbbiek három, az utóbbiak pedig két évi börtönt szenvedjenek.

3. § Továbbá a király felkelése idején háboruba menni vonakodókat vagy katonát nem küldőket, ugyszintén a hamis hiresztelés folytán hadat gyüjtő kapitányokat is a sulyosbitó vagy enyhitő körülményekhez képest belátás szerint való büntetés alá;

4. § A szabad hajdukat tartókat pedig személyeikre nézve szintén a körülményekhez képest a bünhöz arányitott, a részükről okozott károkra nézve pedig azoknak a költségekkel együtt leendő megtérités büntetése alá;

5. § Végül ha a fentebb előszámlált esteken kivül, még másokat is hütlenségieknek kellene kimondani, ezeket a tetthez képest a vétséghez arányló büntetés alá vontaknak nyilvánitják."

 

 

Forrás: 1000ev.hu