2012. július 27., péntek

Intézetünk viharos története


A székesfehérvári objektum (korábban Fejér Megyei BV Intézet) története

1704-ből származó iratok arról tanúskodnak, hogy a város már akkor rendelkezett olyan
katonai épülettel, melyet börtön céljára használtak. Ez az akkori város főterén –Városház térhelyezkedett el. A város lakói ezt a létesítmény úgy nevezték, hogy „török jégverem”. Itt a város
azon lakói nyertek elhelyezést, akik valamilyen formában vétettek a törvény ellen. Ugyanakkor a
Megyeháza alagsorában szintén találunk ebben az időben zárkákat, melyet a megye
közigazgatási területén élők és bűncselekményt elkövetők kerültek. A piac terjeszkedése, illetve
a város rendezési terve miatt 1753-tól többször felmerült a „török jégverem” lebontása. Erre
1760-ban került sor. Ezzel egyidőben tatarozták és felújították a Megyeháza alagsorában lévő
börtönt.   A város és környéke létszámának növekedése, a börtön szűkös befogadóképessége
felvetette egy új börtön építésének szükségességét. A város akkori kapitánya – látva a
börtönben uralkodó áldatlan állapotokat – újabb és újabb beadványokkal ostromolta a városi tanácsot egy modern, a kor követelményének megfelelő börtön építésére. A beadványai nem
maradtak eredménytelenek, mert végül is Havranek József polgármester is mellé állt, és az ő
javaslatára a város tanácsa 1884-ben elfogadta az új törvényház és fogház építésének terveit. 
Az épület terveit Say Ferenc mérnök készítette. Az ő tervei alapján épült már akkor a város két
jelentősebb épülete, a Szent György Kórház és a Császári Királyi 67. Gyalogezred, valamint a
10. Huszárezred laktanyái. Az épület helyszínével kapcsolatban több elképzelés merült fel.
Hosszas huzavona után végül 1900. nyarára a város egyik legszebb terének, ligetének sarkán
– Zichy liget- került sor az alapkőletételre. 
Az iratok tanúsága szerint az építkezés nem volt problémamentes. A törvényszék épületén
dolgozó munkások 1902. április 7-én beszüntették a munkát, magasabb bért követelvén. 
A sztrájk eredményeként a vállalkozók emelték a dolgozók bérét. A béremelést követően,
valamint a város polgármesterének ösztönzésére felgyorsult az építkezés. Az
épületkomplexumot 1902. október 20-án egész napos ünnepség keretében adták át
rendeltetésének. 
  A fogház élére azonban már 1898. szeptember 25-én kinevezték a fogház gondnokot, Blasek
Gusztáv személyében. Ő ezt a funkciót 1936-ig töltötte be. A fogház épülete szervesen
kapcsolódott a törvényszék épületéhez, és annak irányítása és felügyelete alatt működött
1945-ig. Az átadást követően pontos létszám nincs a fogház befogadóképességéről.   Korabeli
adatok tanúsága szerint a törvényszék börtönében 1906. júniusában 45 elitélt számára volt
hely. A legelső 1909-ből származó Kataszteri Törzsív utal arra, hogy a fogházban összesen 48
zárka található, mely magánzárka és társas cella néven volt nyilvántartva. 1912-ben a zárkák
számát 59-re bővítették. 
Az épület – megyei intézetnek készült - az akkori kor követelményeinek és börtön stílusának
megfelelően a biztonság szem előtt tartásával épült. Az épület főtérre néző szárnya kétszintes,
míg az oldalszárny, ahol a zárkák találhatók, háromszintesek. A folyosók zárt rendszerűek –
ezek az ablakok néznek a külvilágra – erre a folyosóra nyílnak a zárkaajtók, míg a zárka ablakai
az U alakú zárt udvarra. 
A zárkák zömét az első és második emeleten helyezték el, de a hatvanas évek végéig a
földszinten is volt 8 zárka. Az első emelet, ahol csatlakozott a börtön a bírósághoz, közös mozi
terem lett kialakítva –jelenleg ez a városi bíróság díszterme. A második emeleten pedig a
fogház kápolnáját hozták létre, mely a jelentőségét 1945. után elvesztette –raktárként, majd
1990-ig foglalkoztatóként használták. 
Az első és második emelten egy-egy foglalkoztatót hoztak létre. Később, mikor a kápolnából
foglalkoztatót alakítottak ki, ezek a foglalkoztatók más funkciót kaptak –orvosi rendelő, elitélt
bolt lett belőle. A földszinten a nyolc zárka mellett került elhelyezésre a házi karbantartó
részleg. A hatvanas években megszüntették a földszinten lévő zárkákat és helyükön
egészségügyi blokkot, háziműhelyt, konyhát és mosodát választottak le. 
A főbejárat két oldalán szolgálati bérlakások lettek kialakítva. Székesfehérvári börtönnek, mint
megyei intézménynek a II. világháborút megelőzően és azt követően jelentős szerepe volt. A
megyében már a háborút megelőzően is működtek a bíróságok mellett kisebb
befogadóképességű, 2-3 zárkát magába foglaló börtönök, Válon, Bicskén, Móron, Adonyban és
Enyingen. Ezek a háborút követően a bíróságokkal egyidőben, vagy azt megelőzve lettek
felszámolva. 
Elhelyezési gondok nem csak napjainkban, hanem már szinte az átadást követően is voltak. 
A századfordulót követő nagy agrármozgalom során letartóztatottak elhelyezésére az
igazságügyi miniszter közbenjárásával lehetőség nyílt arra, hogy a komáromi fogházban 72,
míg a veszprémi fogházban 120 letartóztatottat helyezhessen el.
Fehérvár környékén a háború előtt megkezdett építkezéseken – ezek közül is kiemelkedik Ajka
1000 fővel - foglalkoztatott elitéltek Fehérvárhoz tartoztak. A háborút követően a börtönben
elhelyezett fogvatartottak létszáma –az akkori befogadó képesség 190 fő- háromszorosa volt. A
már meglévő külső munkahelyek bővültek, és mintegy 14 telephellyel rendelkezett ekkor
Fehérvár. 
Megalakulásáig ez az intézet adta a munkaerőt Pálhalmának, Baracskának, de ide tartoztak
létszámilag azok az elitéltek is, akik a megye akkori mezőgazdasági üzemeiben foglalkoztattak.
Így volt olyan időszak, amikor Székesfehérvár tényleges elitélt létszáma 3.600 fő között
mozgott. 
Az átadott fogház királyi törvényszék Újházy Sándor királyi főügyész-helyettes felügyelete alatt,
az államkincstár terhére élelmezett rabok és foglyok a kosárkötés és gyékényszövő iparral is
foglalkoztak. Összesen 3.656 darab különböző nagyságú kosár, továbbá 3.454 darab gyékény
lábtörlő és 696 csomagoló-és fürdőgyékény készült itt. Az eladott árukért befolyt 3.745 korona
és 23 fillér. Ebből levonva az anyagokért, egyé kiadott és az üzlet fenntartásával összefüggő
költségeket, továbbá a rabmunkások jutalomdíjait, az adóhivatalba befolyt, mint tiszta
jövedelem: 1.000 korona és 99 fillér.
Említésre méltó körülmény, hogy a gyékény iparüzlet készítményeinek sikerült 1906-ban
Bécsben is piacot szerezni, mert a Déli Vasút-Társaság 1907 évre szóló szállítási
kötelezettséggel 3.000 darab lábtörlőt rendelt, 1960. korona értékben. 
   1945 után a már említett külső munkahelyeken kívül a börtön épületében is végeztek
különböző munkákat. Továbbra is az üvegfonás –az Adler művek részére- és a kosárfonás volt
a főbb profil. Az 50-es évektől ez kibővült elsősorban a női fogvatartottak részére tollfosztással,
míg a férfiak – a már említett munkákon kívül – fonalcsévézést végeztek. A 60-as évektől a
hagyományos, régi profilokat egyre inkább felváltotta a piachoz, kereslethez igazodó
munkáltatás, így foglalkoztak játékkészítéssel, gomb, ágynemű és munkaruha-varrással, orvosi
fecskendő szereléssel, gyógyszeres kupak készítéssel, diótöréssel.  
  1990. óta az intézetben sajnos megszűnt a szervezett munkáltatás. Jelenleg csak a
költségvetés keretében –az intézet mosodájában, és háziműhelyében- folyik munkáltatás,
valamint 1965-től korszerűsítési munkálatok indultak meg az intézetben. Ennek során
kicserélték a zárkák fa padozatát, melyet hideg bitumenesburkolat váltott fel. Ezzel
párhuzamosan megszűnt a kibli /WC/ rendszer, és bevezették a hidegvizet a zárkákba. A
korszerűsítést tovább folytatva kiépítették a központi fűtést, és általánossá tették a zárkákban a
villanyvilágítást. 1975-ben elkészültek a Fiskális úti szolgálati lakások, és azok átadásával
megszűntek az épületen belüli szolgálati lakások. 1976-ban átadásra került az új parancsnoki
szárny, illetve az irodai állomány kultúráltabb elhelyezésére nyílt lehetőség.   A 90-es évektől
ismételt korszerűsítések zajlottak az intézetben. Ennek első lépéseként kicserélték az intézet
szennyvízvezeték rendszerét, ezen munkálatokkal párhuzamosan korszerűsítve lettek a
fogvatartotti fürdők, illetve a zárkákban lévő tisztasági blokkok. 
Valamennyi zárkában leválasztásra kerültek a WC-k. A 90-es évek közepén csatlakoztunk a
városi TV hálózatára, kiépítettük a zárkák közt a zárt videó rendszert. Az állomány részére új
ebédlőt építettünk, valamint korszerűsítettük az öltözőiket. 
Az intézet jelenlegi befogadó képessége 117 fő, a tényleges létszámunk, azonban
rendszeresen 160-170 fő között ingadozik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése