Csemegi Károly
(Csongrád, 1826. május 3. – Budapest, 1899. március 18.)
ügyvéd, igazságügyi államtitkár, büntetőjogász, kúriai tanácselnök
Csemegi Károly – Nasch József Károly kiskereskedő gyermekeként – Csongrádon született, 1826. május 3-án (1844-ben vezetékneve Naschról Csemegire módosult). A középiskola után jogi tanulmányait – házi tanítóként finanszírozva – a pesti egyetemen 1846-ban ügyvédi oklevél megszerzésével fejezte be. Szüleitől és tanulmányai révén számos nyelvből (francia, német, latin, olasz, görög, angol) kiváló tudásra tett szert.
1846-ban, mint tiszteletbeli aljegyző, Torontál vármegye szolgálatába lépett, majd a pozsonyi, utolsó rendi országgyűlésen, 1847-ben, a vármegye írnokaként vett részt. Ezt követően párizsi tanulmányútra ment. A szabadságharc idején őrnagyi rangot ért el. Saját szervezésű gyalogos zászlóaljának és lovas századának parancsnoki tisztét ő látta el. A fegyverletétel után várfogságban tartották, és büntetésül besorozták az osztrák hadseregbe, ahonnan csak egészségi okokból szabadulhatott. 1850-től – rendőri felügyelet alatt – ügyvédi tevékenységet folytatott Aradon, majd hazafias kiállása és egyre növekvő népszerűségének csökkentése érdekében egy Butyin (Temesbökény) nevű faluba helyezték. 1858-tól ismét engedélyezték aradi működését. A kiegyezés után a Deák Ferenc bizalmát élvező, akkor már neves jogász az Igazságügyminisztériumba került, előbb titkár, tiszteletbeli osztálytanácsos, nem sokkal később, 1868 áprilisától miniszteri tanácsos, 1871-ben helyettes államtitkár, 1872-től 1879-ig államtitkár lett. Két ciklusban, 1872-től 1878. január 3-i lemondásáig a Deák-párt, illetve a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője a pécskai választókerületben. 1879-től – az általa elképzelt miniszteri pozíció helyett – kúriai tanácselnök lett. 1893-ban sértettsége miatt, ugyanis Szilágyi Dezső igazságügyminiszter nem őt nevezte ki a Kúria másodelnökévé, a Kúriától vonult nyugalomba.
A tudományos felkészültségű és sokoldalú nyelvtudása révén a nemzetközi jogirodalomban rendkívül tájékozott Csemegi Károly aktívan részt vett a kiegyezés utáni igazságszolgáltatási reform munkálataiban: számos jelentős törvény megszületése az ő művének tekinthető. Ide sorolhatók – többek között – 1869-ben a bírói hatalom gyakorlásáról, 1871-ben a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről, a bírói függetlenség biztosításáról és az ügyészségekről, 1872-ben az ideiglenes bűnvádi eljárásról, 1874-ben az ügyvédi rendtartásról szóló törvények stb. Legnagyobb alkotása az 1878-ban elfogadott első magyar büntetőtörvénykönyv, amelyet ma is kora társadalmának modern jogszabályaként ítélhetünk meg (külföldi visszhangja is igen pozitív volt). A róla elnevezett Csemegi-kódex a francia, az olasz és a német büntetőjog alapos tanulmányozása során szerzett ismereteinek felhasználásával öt évig készült, és Indokolás című 700 oldalas részét a hazai jogászság napjainkig a jogtudományi szakirodalom egyik legkiválóbb szellemi termékeként tartja számon. A kihágásokról szóló 1879. évi XL. törvény szerkesztését is ő végezte. Kodifikátori munkásságának hatékonyságát az 1870-es évtized képviselőházi vitáiban kitűnő szónoki képességei is segítették (a Btk. tervezetét az országgyűlés 1875-től 1878-ig tárgyalta, ennek során Csemegi 101 beszédet mondott). 1879-től 1887-ig a bűnvádi eljárás kodifikációs munkálataival foglalkozott, 1882-ben és 1885-ben kidolgozta annak első és második tervezetét is. Az 1878. évi V. törvény és a többi büntető jogszabály következetes gyakorlati alkalmazásában, végrehajtásában kúriai bíróként Csemegi kiemelkedő szerepet játszott.
1878-ban kezdeményezte és megalapította a Magyar Jogász Egyletet, amelynek első elnöki funkcióját 1898 májusáig ő töltötte be. Leköszönésekor örökös tiszteletbeli elnökké választották. 1896-ban a Budapesti Tudományegyetem díszdoktorává avatták. 1878-ban a Szent István-rend középkeresztjét, 1882-ben pedig a valóságos belső titkos tanácsosi címet kapta az uralkodótól. Horváth Tibor konklúzióját idézve „kodifikátori, bírói és szakírói tevékenysége révén Csemegi hosszan tartó és jelentős hatást gyakorolt a magyar büntetőjog fejlődésére” (bizonyos módosításokkal a kódex általános része 1950-ig, különös része pedig 1961-ig volt hatályban).
A magyar jogalkotás, az igazságszolgáltatás, a büntetőjogi kodifikáció elismert egyénisége 72 évesen, 1899. március 18-án a fővárosban hunyt el. Síremlékét a Kerepesi úti temetőben 1902-ben avatták fel.
Főbb művei:
- A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye I–II. kötet. A m. kir. igazságügyministerium megbízásából. Lőw Tóbiás (szerk.). Budapest: Pesti Könyvnyomda, 1880. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
- A magyar bűnvádi eljárás tervezetének indokai. I–II. köt. Budapest: Pesti Könyvnyomda, 1882. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
- A magyar bűnvádi eljárás a törvényszékek előtt: a m. kir. igazságügyminiszter megbízásából. Budapest: Franklin, 1882. 80 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
- Csemegi Károly művei I–II. köt. sajtó alá rendezték Edvi Illés Károly, Gyomai Zsigmond. Budapest: Franklin, 1904. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
Forrás:dtt.ogyk.hu
Részlet a Csemegi-kódexből:
"
1878.
évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről
ELSŐ
RÉSZ
Általános határozatok
I. FEJEZET
Bevezető intézkedések
1.
§
Bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít.
Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint a melyet
arra, elkövetése előtt, a törvény megállapított.
2.
§
Ha a cselekmény elkövetésétől, az itélethozásig terjedő időközben, egymástól
különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba: ezek közül a
legenyhébb intézkedés alkalmazandó.
3.
§
A jelen törvény alkalmazásánál egy nap huszonnégy órával - egy hét-hét nappal,
a hó és az év pedig a közönséges naptár szerint számitandó.
4.
§
A jelen törvényben emlitett pénzösszegek folyó értékben értendők, tekintet
nélkül az arany- vagy ezüstpénznek árfolyamára.
II. FEJEZET
A jelen törvény hatálya, terület és személyek
tekintetében
5.
§
A jelen törvény hatálya a magyar állam egész területére kiterjed, Horvát- és
Szlavonországok kivételével. Az ezen területen, akár magyar honosok, akár
külföldiek által elkövetett bűntettek és vétségek, a jelen törvény határozatai
szerint büntettetnek. A kivételeket a fegyveres erőhöz tartozó személyekre
nézve, külön törvény szabályozza.
A területkivüliségre nézve a nemzetközi jog
szabályai irányadók.
6.
§
Ezen kifejezés alatt "magyar honos" mindazok értetnek, a kik a magyar
állam területén honossággal birnak.
A monarchia másik államának honosaira - a mennyiben
ezen törvény kivételt nem állapit meg - a külföldiekre nézve megállapitott
rendelkezések alkalmazandók.
7.
§
A jelen törvény szerint büntetendő továbbá:
1. azon magyar honos, a ki a Második Rész I., II.,
III. és IV. fejezeteiben meghatározott valamely büntetendő cselekményt, -
ugyszintén, a ki a XI. fejezetben valamely büntetendő cselekményt, - külföldön
követi el, a mennyiben ennek tárgyát, a magyar állami pénztáraknál fizetés
gyanánt elfogadott fém- vagy papirpénz, vagy pedig a jelen törvényben pénzzel
egyenlőnek tekintett magyarországi, vagy horvát-szlavonországi közhitelpapir
(210. 211. §) képezi;
2. azon külföldi, a ki az előbbi pontban emlitett
bűntettet vagy vétséget, a jelen törvény Második Része II. fejezetében
meghatározott bűntett vagy vétségnek kivételével, külföldön követi el.
Ezen szakasz rendelkezése, az ebben elősorolt
esetekben alkalmazandó akkor is: ha az illető személy, a magyar állam területén
kivül itéltetett el - habár az ellene ott kiszabott büntetését kiállotta is,
vagy ha a magyar kir. minister ellenjegyzése nélkül kegyelmeztetett meg. A
kiállott büntetés mindazonáltal, a jelen törvény szerint meghatározandó
büntetés megállapitásánál, a lehetőségig számitásba veendő.
Ha azonban a pénzhamisitás, ezen § 1. pontjában
meghatározott bűntettét vagy vétségét, vagy az annak 2. pontjában emlitett
bűntettet, avagy vétséget, a monarchia másik államának honosa követte el, és
azért saját államában már megbüntettetett vagy megkegyelmeztetett: ellene a
bűnvádi eljárás csak akkor inditható meg, ha azt az igazságügyminister
elrendeli.
8.
§
A 7. § 1. pontjában emlitett eseteken kivül is, a jelen törvény szerint
büntetendő azon magyar honos: a ki az ebben meghatározott valamely bűntettet
vagy vétséget külföldön követ el.
9.
§
A jelen törvény határozatai szerint büntetendő azon külföldi is: a ki valamely
a 7. § 2. pontjában meg nem emlitett bűntettet vagy vétséget külföldön követi
el, - a mennyiben kiadatásának a szerződések vagy eddigi gyakorlat szerint
helye nincs, és az igazságügyminister a bűnvádi eljárás meginditását elrendeli.
10.
§
Azon magyar honosra, ki bűntettet vagy vétséget követett el, ha ezen
cselekménye után más állam honosává lesz is: a magyar honosokra megállapitott
szabályok, - azon külföldire pedig, ki mint ilyen, valamely bűntettet vagy
vétséget követett el, ha utóbb a magyar állam honosává lesz: a külföldiekre
megállapitott szabályok alkalmazandók. A 17. § rendelkezése azonban ezen esetre
is kiterjed.
11.
§
Külföldön elkövetett bűntett vagy vétség miatt, a 8. és 9. § eseteiben nem
indittathatik meg a bűnvádi eljárás: ha a cselekmény, az elkövetés helyén
fennálló vagy a magyar törvény szerint nem büntethető; vagy azok egyike szerint
megszünt büntethető lenni; vagy ha a büntetést az illetékes külföldi hatóság
elengedte.
12.
§
Ha a 8. és 9. § eseteiben a bűntett vagy vétség büntetése, az elkövetés helyén
enyhébb annál, a melyet ezen törvény megállapit: az előbbi alkalmazandó.
13.
§
A 8. és 9. § eseteiben, a büntetésnek külföldön kiállott része a magyar
biróságok által megállapitandó büntetésbe mindig beszámitandó.
14.
§
Ha a magyar állam területén kivül elkövetett bűntett vagy vétség miatt a
külföldi törvény szerint oly büntetés lenne alkalmazandó, melyet a jelen
törvény el nem fogadott: az a jelen törvénynek (20. §) azon büntetési nemére
lesz változtatandó, mely annak leginkább megfelel.
15.
§ Ha a magyar honos, a magyar állam területén kivül, olyan cselekményt követett
el,
melyre a jelen törvény által hivatalvesztés vagy a politikai jogok
gyakorlatának felfüggesztése van megállapitva: e mellékbüntetés alkalmazása
végett, a bünvádi eljárás akkor is meginditandó, ha büntetését külföldön már
kiállitotta, vagy ha azt, az illetékes külföldi hatóság elengedte.
16.
§
A jelen törvénynek azon rendeletei, melyek szerint az abban meghatározott
bizonyos bűntettek és vétségek miatt az eljárás csak a sértett fél inditványára
kezdhető meg, - akkor is alkalmazandók: ha azok akár magyar honos, akár
külföldi által külföldön követtettek el, vagy ha a külföldön elkövetett
cselekmény, az elkövetés helyén fennálló törvények szerint, csak a sértett fél
inditványára üldözhető.
17.
§
Magyar honos, más állam hatóságának soha sem adható ki.
A monarchia másik államának honosa, csak saját
államhatóságának adható ki.
18.
§
Más állam hatósága által hozott büntető itélet, a magyar állam területén nem
hajtható végre.
19.
§
Az országgyülés, ugyszintén a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság
tagjainak mentelmi jogát a jelen törvény nem érinti.
III. FEJEZET
A büntetések
20.
§
A büntetések nemei a következők:
1. halálbüntetés;
2. fegyház;
3. államfogház;
4. börtön;
5. fogház;
6. pénzbüntetés.
Az 1., 2. és 4. pontok alatt megjelölt büntetések
kizárólag bűntettekre, az 5. pont alatti pedig kizárólag vétségekre
alkalmazandók.
Az államfogház (3. pont), ha az 5 évnél rövidebb
tartamra állapittatik meg: vétség - ha pedig 5 évi vagy azon fölüli tartamban
állapittatik meg, büntett esetében alkalmazandó. A pénzbüntetés, mint önálló
büntetés kizárólag vétségekre, - mint mellékbüntetés azonban bűntettekre és
vétségekre is alkalmazható.
21. § A halálbüntetés zárt helyen, kötél által
hajtatik végre.
22.
§
A fegyház vagy életfogytig tart, vagy határozott időtartamu.
A határozott idejü fegyház leghosszabb tartama
tizenöt év, legrövidebb pedig két év.
23.
§
Az államfogház leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb pedig egy nap.
24.
§
A börtön leghosszabb tartama tiz év, legrövidebb tartama pedig hat hó.
25.
§
A fogház öt évig tarthat; a legrövidebb tartama egy nap.
26.
§
Pénzbüntetés akár mint önálló büntetés, akár mint mellékbüntetés: egy forinttól
négyezer forintig szabható ki."