Visszaüthet a határsértők szigorú büntetése
Nagy hiba lehet a migránsok lecsukása
Fejenként számolva még a közmunkásoknak nyújtott fizetésnél
is többe kerülhet az államnak, ha börtönbüntetéssel sújtják az illegális
bevándorlókat. A szakértő figyelmeztet: az igazságszolgáltatást és a
büntetés-végrehajtást rendkívül le fogja terhelni ez az intézkedés.
Másfél hónapja jelentette be Lázár János, hogy az illegális
határátlépések számának jelentős növekedése miatt ismét bűncselekmény lesz az
illegális bevándorlás. A további részletekből később kiderült, hogy az
illegális átlépést, illetve a határzár megbontását, rongálását akár három- vagy
négyéves szabadságvesztéssel is szankcionálnák. A tervek szerint a büntető
törvénykönyv módosítását az igazságügyi és a belügyi tárca dolgozza ki és
terjeszti az Országgyűlés elé, amit már sürgős eljárásban is elfogadhatnak
szeptember elején.
Azonban korántsem biztos, hogy mindezzel a kormány
csökkenteni tudná a migránsözönből fakadó terheket. Sőt, akár az is
előfordulhat, hogy több kárunk származna belőle, mint hasznunk.
Ellehetetlenülhet a büntetés alkalmazása
A problémák az illegális határátlépés kriminalizálásával –
vagyis ha szabálysértés helyett bűncselekményként kezeljük – ott kezdődhetnek,
hogy a magyar Btk. bizonyos esetekben korlátozza vagy kizárja a büntetés
alkalmazását. Olyan esetekről van szó, amikor a bűncselekmény elkövetését
kényszer vagy fenyegetés hatására követi el valaki, vagy az elkövetett
cselekmény nem jelent veszélyt a társadalomra – mondta el megkeresésünkre
Lattmann Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi jogi tanszékének docense.
A szakértő szerint így nem biztos, hogy Magyarországnak
érdemes kriminalizálni az illegális határátlépést, mert a Btk.-ban rögzített
büntetések alkalmazása ellehetetlenülhet. Lattmann Tamás példaként említette
azt az esetet, amikor a bíró elismeri, hogy az adott határsértő azért lépte át
a határt, mert menekült valahonnan és menedékkérelmet szeretne benyújtani.
Mivel ez nem veszélyes a társadalomra, egyáltalán nem biztos, hogy
bűncselekményként lesz értékelhető. „Így egy jogalkalmazási probléma és nehézség
várható, ha megszavazzák a törvényt” – szögezte le a szakember.
Nemzetközi jogba is ütközhetünk
Lattmann Tamás szerint a tervezett törvénnyel a genfi
menekültegyezményből fakadó kötelezettségeinket is megsérthetjük. Ugyanis a
menedékkérelem előterjesztését nem akadályozhatják meg az államok, az illegális
határátlépés kriminalizálása pedig ilyen értelmezést is kaphat.
Továbbá az ENSZ határokon átnyúló szervezett bűnözéssel
szembeni egyezményének embercsempészetről szóló kiegészítő jegyzőkönyvében
szerepel olyan kitétel, hogy nem büntethető az embercsempészet alanya, vagyis
az illegális határátlépő, ha őt szervezett társaságok hozzák át a határon. „Ez
jó eséllyel el fogja lehetetleníteni a büntetés alkalmazását, hiszen a
migránsok nagy része ebbe a kategóriába esik bele” – emelte ki a nemzetközi
jogi szakértő.
Rendkívüli teher a bíróságokon
Azonban ha ennek ellenére mégis büntetőeljárást indítanánk
minden egyes illegális határsértővel szemben, az elképesztő módon leterhelné a
magyar igazságszolgáltatást – vélekedett a szakember. „Ráadásul ezt olyan
ügyekben tennénk, amelyekben egyáltalán nem biztos, hogy végül ténylegesen
bűncselekményt állapíthatna meg a magyar bíróság vagy akár büntetést tudna
kiszabni” – hangsúlyozta.
Ugyanis nem lesz nehéz a vádlottaknak olyan érvelést
találni, ami könnyen megállja majd a helyét. Így például ha valaki a
menedékkérelem benyújtásával indokolja a határátlépést, a kényszer hatására
történő cselekvéssel is érvelhet. Szintén hatásos lehet, ha a határsértő azt
állítja, menekül valahonnan, a vonatkozó nemzetközi szabályoknak megfelelően
szeretne menedéket kérni, ezért a cselekménye nem veszélyes a társadalomra,
vagyis nem büntethető.
A szakértő emlékeztetett arra, hogy amennyiben az adott
határsértő beadja a menedékkérelmét, az mindenképpen mérlegelésre kerül. „Így
még az a veszély is fennáll, hogy teljesen feleslegesen, kétszeresen dolgoznak
majd a magyar hatóságok egy-egy menedékkérővel, ami nagyon komoly terhet jelent
az egész igazgatási rendszerre” – fogalmazott.
Többmilliárdos költség az igazságszolgáltatásnak
Kérdésünkre, hogy mennyire húzódhatnak majd el a perek,
Lattmann Tamás elmondta: ezek rendkívül bonyolult jogi eljárásokká
alakulhatnak, mert a korábban említett két védői stratégia teljes mértékben
elképzelhető és lehetséges. Ezeken túl még alapjogi sérelemre is hivatkozhatnak
a védők, ilyenkor az eljáró bírónak akár az Alkotmánybíróságot is meg kell
keresnie. Az eljárások végén, minden jogorvoslat kimerítése után pedig még a
strasbourgi út is nyitva állhat.
A szakember szerint ezért egy ilyen folyamat büntetőeljárási
része ugyanolyan hosszú lehet, mint amekkora ma egy átlagos esetben: néhány
hónaptól több évig is terjedhet. Kiindulva az elmúlt hónapokban tapasztalható
menekültáradatból, és feltéve, hogy minden illegális határátlépőt bíróság elé
citálunk, a szakértő szerint akár több ezernyi üggyel is számolni kell.
Példaként említette a valamikori budapesti parkolási pereket, amelyek korábban
rendkívül megnehezítették a bíróságok működését. „Ehhez hasonlítható terhet róna
az igazságszolgáltatásra a jogszabály alkalmazása, így többmilliárdos költsége
lehet, ha az ilyen ügyek hirtelen rászakadnak a rendszerre” – mondta Lattmann.
A börtön sem olcsó
Azonban az igazán költséges szakasz csak a
büntetés-végrehajtás során jelentkezne. Mint portálunk megtudta, Magyarországon
ma egy rab közvetlen napi tartási költsége 2200 forint – ebbe olyan tételek
tartoznak, mint az elszállásolás, az étkeztetés vagy a ruházat. Ez viszont nem
a teljes költség, mivel a személyzet fizetésétől kezdve az
intézményfenntartáson át számos közvetett kiadás adódik, ami a rabokra vetítve
napi 8000 forintra rúg.
Portálunk megkeresésére a Büntetés-végrehajtás Országos
Parancsnokságának (BvOP) kommunikációs főosztálya közölte: Magyarországon az
elítéltek kötelesek hozzájárulni a tartásukra fordított költséghez, a
munkadíjukból napi 450 forintot vonnak le.
Vagyis még a legkisebb összeggel számolva is napi 1750
forintba „kerül” egy rab az adófizetőknek, ami 31 nappal számolva havi 54 250
forintot jelent. Eközben egy szakképzetlen közfoglalkoztatott nettó bére 51 847
forint – tehát még azzal is jobban járnánk, ha ugyanazt a munkát adnánk a
határsértőknek, mint a hazai közmunkásoknak. És ez még csak a legóvatosabb
becslés: ha a közvetett költségekkel kiegészített ráfordításból vonjuk le a 450
forintos kompenzációt, már 234 050 forintos havi tartási költséget kapunk
fejenként, ami természetesen az adófizetők pénztárcáját terheli.
Még nagyobb lenne a zsúfoltság
A BvOP portálunknak adott tájékoztatása szerint a hazai büntetés-végrehajtási
intézményekben jelenleg mintegy 17 500 elítéltet tartanak fogva, ami 128
százalékos telítettséget jelent, vagyis bő negyedével vannak többen a
börtönökben, fog- és fegyházakban, mint amennyi „lakóra” tervezték őket.
Közölték: a kormány és a belügyminisztérium eddig is kiemelt fontosságú
kérdésként kezelte a börtönök zsúfoltságának enyhítését, ezért bővítési program
indult. 2010 óta közel 1600-zal nőtt a férőhelyek száma, de a tervek között
szerepel egy ezerfős, valamint nyolc új, ötszáz fős intézet kialakítása is.
A rendszer felkészültségét firtató kérdésünkre a BvOP ennyit
reagált:
amennyiben az illegális határátlépést bűncselekménnyé
minősítik, és a bíróság emiatt elrendeli az elkövető előzetes letartóztatását,
illetve jogerős szabadságvesztést szab ki, úgy a büntetés-végrehajtás az
alapfeladataiból adódó kötelezettségének megfelelően végrehajtja a
szabadságelvonással járó kényszerintézkedést, illetve a szabadságvesztés
büntetést.
Tekintettel arra, hogy hazánkba egy hét alatt több migráns érkezik,
mint amennyivel 2020-ig összesen bővíteni tervezik a férőhelyek számát, a
strasbourgi emberjogi bíróság Damoklesz kardja is fejünk felett lebeg.
Márciusban ugyanis a strasbourgi bírák 26 millió forintot ítéltek meg hat hazai
elítéltnek kártérítésként az Európa Tanács ajánlásainak nem megfelelő
börtönviszonyok miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése